Nagyon tetszik az új Ibiza, kíváncsi voltam rá, milyen testközelből. Megnéztem, kipróbáltam, így is tetszik, nemcsak a képeken. De jelen esetben a külcsínnél megakad a lelkesedés, az Ibiza legolcsóbb kivitelével nehéz megbarátkozni.

Külsőre és motorikusan is szegényesebb, mint egy  de ami a legborzasztóbb: 3-hengeres.

A 70 megvadult paripa elképesztő hévvel pörgeti a motort, de ezt olyan hanggal teszi, ami nem evilági. Visít, mint a disznó, valaki meg is kérdezte tőlem, hogy mi baja van szegénynek. Semmi, ez ilyen.

Csak 350 ezer forinttal olcsóbb, mint egy ugyanilyen felszereltségű 1,4-es és ebben alaphangon még klíma sincs. Ha ezektől a negatív hullámoktól sikerül elvonatkoztatni, akkor egész jó kis kocsi az új Ibiza. Akit igazán vonz a dolog, az megvárhatja a későbbre időzített korszerű turbós benzinmotorok bevetését.

Az új padlólemeznek köszönhető méretbeli növekedéssel az Ibiza a kettészakadt kisautós mezőnyben a nagycsoportosok közé állt. Csakúgy, mint a 207-es, a Clio, a Grande Punto és a Corsa. Ebből a kínálatból a Corsa egy százassal kerül többe, igaz 10 lóerővel többet tud, a 207-es és a Clio már kétszázzal több, egyedül a Fiat Grande Puntoért kérnek kevesebbet, de csak pár hajszállal.A kiscsoportosok (Swift, Yaris, Micra) egyébként hasonló árfekvéssel dolgoznak, mint az Ibiza, ezekhez hasonlítva viszont egyértelműen nagyobb a hely az utastérben. Egyedül a divatos formának áldozatul esett hátsó fejtér okozhat fejfájást, ha az amerikai kosárcsapattal indulnánk kocsikázni. A csomagtér méretére már nem lehet panaszunk.

Az autót körbejárva kevésbé érezni, hogy a Leonhoz bármi köze lenne, az első képek láttán számomra kiköpött olyan volt, csak persze kicsiben. Viszont a régi Ibizához sem hasonlít egy cseppet sem. Láttunk már nem egy olyan új modellt más márkáknál, amit maximum egy új lámpa és egy átrajzolt lökhárító különböztetett meg az elődjétől, ez a SEAT-nál másképpen megy.

A gömbölyded formákat sokkal hangsúlyosabb, karakteresebb, szögletesebb ívekre cserélték. Az igazat megvallva, a régi Ibiza, a maga közel 7 évével már nem mai csirke. Úgy látszik, manapság ez az agresszív, sportosabb design a menő.

A cikk elején taglalt, villanyautókat megszégyenítő vonyítás mellett lendületesen lehet közlekedni a kisautóval, kellően nyomatékos a motor. A váltó nagyon pontosan jár, de mindezt egy kicsit zavaró kattogós, szögletes mozgással teszi. A futóműre nem lehet panasz, jól fordul, stabil, kényelmes.Az autó belseje rém egyszerű, ami meglepő módon nem az alapfelszereltségnek köszönhető. Az új Ibizára jellemző egyedi tulajdonság. Vannak benne gombok, de semmi extrém, váratlan, meglepő fordulat, az anyagminőség megfelelő.

A tesztautóban kormányról vezérelhető MP3-lejátszós rádió volt, amit érthetetlen módon nem a kormányra, a hüvelykujj környékére szerelték, hanem egy csökevényre a bal kézhez a kormány alá. Az a bizonyos kinövés a maga öt gombjával szerintem simán elfért volna a kormányon. Apróság, tudom, de engem ez speciel zavart.

Autópályán eljátszottam párszor, hogy ötödikből ötödikbe váltottam a motorhangtól eltévelyedve, de szerintem ilyet más autóval is műveltem már. Illetve remélem, nemcsak én vagyok ilyen nyomi, hogy hármast hallucinálok a nagy zaj miatt.

Autópályán, városban felváltva hajtva 8,5-öt evett, majd egy budapesti, visszafogottabb dinamikájú útvonalon már 7,5-tel is beérte. Ennél még lehetne lejjebb vinni, de a gyári 5,9-es kombinált fogyasztás csak szép álom marad.Összesítve: Az autó nem rossz, sőt! De az induló modell elég harmatos. Nincs klíma és beteges a hangja. Kompromisszumként két lehetőség van. A.: Tegyük a klímát az alku részévé és elégedjünk meg a kisebb teljesítményű, vonyítós motorral. B.: Szánjunk rá 350 ezer forintot a 10 lóerővel erősebb, kulturáltabban berregő motorra, amivel a klímát is megkapjuk és akkor még mindig alkudozhatunk.